TAXICENTRUM

velemeny

2008-11-01 18:47

Fehérgazdaság

Hát nem, és nem! Nem fehéredik a feketegazdaság! Pedig ezek az urak és hölgyek mindent megtesznek annak érdekében, hogy mindenkit rászorítsanak az adók- és járulékok precíz fizetésére. Éjt nappallá téve üléseznek a különböző luxus-üdülőhelyeken, újabb és újabb ötletekkel állnak elő, csak hogy nekünk jobb(?) legyen. Az adóelkerülés azonban köszöni szépen, továbbra is él és virágzik, a dolgozók túlnyomó többsége továbbra is minimálbérből tengeti életét, fénykorukat élik az off-shore cégek és a szlovák rendszámok. Az illetékes urak és hölgyek pedig nem értik, miért van az, hogy ma Magyarországon az adófizetési készség alig több mint 60 százalék, a rejtett gazdaság aránya pedig a GDP-hez viszonyítva meghaladja a 20%-ot, egyes becslések szerint akár a 30%-ot is. Nem, és nem! Nem értik!

A rejtett gazdaság (direkt nem használom a feketegazdaság szót, az olyan pejoratív...) okai lehetnek a véleményem szerint a következők:

1. A vállalkozásokat és a munkát terhelő adók és járulékok túlzottan magas mértéke.

Nem mondtam újat, mi? Erről már sokszor volt szó, de nem árt nyomatékosítani. Magyarország az EU országok között a második helyen áll a jövedelmeket terhelő adók és járulékok százalékos aránya tekintetében, ugyanakkor azonban az átlagbérek mértéke szempontjából az utolsó helyek egyikén kullog. Tehát a kevesebből akar többet elvenni. Miután ilyen magas a teher, mindenki abban érdekelt, hogy jövedelmét a valóságosnál alacsonyabb mértékben mutassa ki, illetve akár teljes jövedelmét az árnyékgazdaságba terelje át. Ez a leggyakrabban úgy valósul meg, hogy a vállalkozás a dolgozóinak, meg a vállalkozó saját magának - az szja- és járulékteher csökkentése érdekében - zsebbe is fizet. A be nem vallott bér azonban növeli a vállalkozás nyereségét, mivel nem képez költséget. Ezért aztán a valóságosnál alacsonyabb összegben bejelentett bérjövedelmek - legyen az a vállalkozó saját- vagy az alkalmazott bére - legtöbbször együttjárnak a vállalkozási bevételek egy részének eltitkolásával, az adóalapok csökkentésével. A bevételeltitkolás a számla- ill. nyugtaadás elmulasztásával, vagy „kamu" számla adásával, az adóalap-csökkentés pedig nem valós, esetleg vásárolt számlák költségkénti elszámolásával valósul meg a leggyakrabban.

2. Az egyszerű és átlátható adórendszer hiánya

A személyi jövedelemadó magas kulcsaival szemben van egy alternatíva. A fogyasztást arányosan terhelő adó ugyanis közgazdasági hatását tekintve egyenértékű lehet a bérrel arányos adóval. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár a jövedelem keletkezésénél, akár a felhasználásánál (fogyasztás) van az adóztatási pont, adóterhelési szempontból azonos hatása van. Néhány országban bevált rendszer a fogyasztást, és nem a jövedelmet adóztatni. Tehát drágább a termék és a szolgáltatás, viszont alacsony a személyi jövedelemadó kulcs. Vagyis nem a megkeresett, hanem az elköltött pénzt adóztatják. Persze az ilyen rendszert alkalmazó országokban (pl. Japán) sem a dolgozók, sem a nyugdíjasok nem a létminimumon tengődnek...

Ezzel a rendszerrel együtt jár az alacsony mértékű egykulcsos személyi jövedelemadó, mert megszüntet számos adókikerülési lehetőséget, továbbá nincs jelentősége annak, hogy az adott jövedelem kihez rendelődik hozzá. Ezért aztán az adózóknál nincs szükség a jövedelmek eltitkolására, átcsoportosítására. Jó, tudom, hogy ez már a fantázia birodalmába tartozik, de olyan jó lenne elképzelni, hogy a megkeresett pénzemet nem-, vagy csak csekély mértékű - megfizethető - adó terheli. Olyan jó lenne, ha nem kellene a megélhetés érdekében csalni... Olyan jó lenne nyugodtan aludni...
Fentiekhez tartozik még az adókedvezmények megszüntetése, vagyis a különböző kedvezmények szociális rendszerbe történő átcsoportosítása is. Az adórendszer egyszerűsége és átláthatósága különösen az olyan országokban fontos, mint hazánk, ahol nincsenek nagy hagyományai az egyéni adózásnak, illetve ahol az adóelkerülés pozitív példaként lebeg a többség előtt.

3. Az adóigazgatás (és általában az államigazgatás) rossz hatékonysága

Az egyszerűbb adórendszer esetén alacsonyabbak az ellenőrzési költségek, javulhat az ellenőrzés hatékonysága. Persze most mondhatod, hogy csak ne akarjak én hatékonyabb ellenőrzést, mert így is majd' összeszarod magad, ha levelet kapsz az Apeh-től. Így azonban éppen a lényeg sikkad el: hiszen egy egyszerű, átlátható, kevés adminisztratív tevékenységre kötelező adórendszer és egy mértékében elfogadható elvonás esetén egyszerűen nem kellene félni az ellenőrzéstől! Lehetne úgy dolgozni, hogy „adóügyileg" minden rendben van. A közemúltban az egyik este a külvárosból BKV-val kellett utaznom (az okokat ne firtassuk...), de nem volt jegyem és a környéken nem is tudtam venni. Egy rémálom volt, minden megállóban arra készültem, hogy valamelyik felszálló utas sátáni vigyorral az arcán, felteszi a kék ellenőri karszalagot, én meg szégyenszemre jól lebukok. A visszaúton aztán már jeggyel utaztam, és nem érdekelt, hogy hány ellenőr jön. Ez a lényeg! Ha nincs titkolnivaló, nem is kell félni az ellenőrzéstől.
A magyar adóigazgatás adminisztratív költsége kiemelkedően magas. Például 2006-ban közel 400 milliárd forintot költött el az ország adóigazgatási adminisztratív költségként, ami a hasonló országokhoz képest elképesztően sok. Talán nem meglepő, hogy annál magasabb a központi adóigazgatás és a vállalkozásoknál fennálló adminisztratív teljesítés költsége és időigénye, minél összetettebb az adószerkezet.

4. Fejétől bűzlik a hal, avagy a rossz példa is ragadós

A közelmúltban újabb reform-elképzeléseket kaptunk a „fejtől". Vagyis onnan, ahol a rendeleteket készítik a mi jobb(?) boldogulásunk és örömtelibb(?) életünk érdekében. Megtudhattuk, hogy 10 százalékkal csökkenthetik a járulékterheket. (Az már csak másnap került napvilágra, hogy az egészségügyi hozzzájárulást 1.950-ről 9.500-ra tervezik emelni...) Megtudtuk, hogy ez a tíz százalékos járulékcsökkentés is nagy terheket ró a költségvetésre, ám ha meghozza a várt eredményeket, vagyis fehéredik a gazdaság, új munkahelyek jönnek létre, munkavállalók tömegei kapnak hirtelen százezres emelést a minimálbérükre és a vállalkozói szféra - feje körül már szinte glóriát viselve - dalolva fizeti be az eddig kényszerűen eltitkolt adóit és járulékait, akkor megérte. Hát, innen szeretnénk üzenni, hogy nem ez lesz az eredmény. Adótanácsadók és közgazdászok sora állítja azt, hogy ez még a minimális elmozduláshoz is kevés, ahhoz sokkal drasztikusabbat kellene lépni. - De hát azt nem lehet! - kapott a fejéhez a „fej", hiszen annak fedezetét az oktatásból, a nyugdíjakból, az egészségügyből kellene elvenni! Na ez az a demagógia, amiből már kurvára elege van ennek az országnak. Unos untalan a nyugdíjasokkal, tanárokkal, egészségüggyel példálódznak, amikor valami bevételcsökkenés, vagy átcsoportosítás van kilátásban. Hogy nekik majd kevesebb jut! Az ember lelki szemeivel szinte látja a szegény nyugdíjast sorbaállni az ingyenkonyhán, a kopott nadrágját ügyetlenül palástolni próbáló tanárt a katedrán, és a kezelés hiányában haldokló, csontig soványodott kisgyereket. Ébredjünk már fel emberek! Csak bűntudatot akarnak ébreszteni bennünk! Azt akarják sugallani, hogy a nyamvadt akárhány százalékos adó- meg járulék-csökkentésünk majd ilyen katasztrófális hatásokkal jár másokkal szemben!

Képzeljük el, hogy egy kormányzati prominens személyiség egyszer bevenné az igazságszérumot! Nátrium-penthatol, vagy valami ilyesmi a neve. Ettől állítólag kényszeresen muszáj az embernek az igazat mondani. Hogy fogalmazna ez az illetékes a sajtótájékoztatón? - „Sajnos nem csökkenthetjük az adókat, mert akkor meg kellene szabadulnunk a teljesen felesleges sóhivataloktól (pedig nagyon kedves barátainknak és rokonainknak adtunk ott jól fizető állást), ki kellene rúgnunk néhány ezer ingyenélő minisztériumi és önkormányzati tintanyalót, öt-hat millióval olcsóbb luxuskocsival kellene járniuk a minisztereknek és államtitkároknak, valamint kevesebb lenne a kaviáros szendvics a kormányülésen. Ha ez kevésnek bizonyul, kénytelenek lennénk megnyirbálni és kifehéríteni a képviselői tiszteletdíjakat (fehérítés ügyben is érdemes először a saját portán söpörni), továbbá csak a tényleges teljesítmény elismeréseképpen adhatnánk milliós prémiumokat az állami cégek vezetőinek, és az unokaöcsénket sem hagyhatjuk meg a teljesen felesleges felügyelő bizottságok élén..." Persze sohasem fogunk ilyet hallani, bevehetnek bármit...

De tényleg! Könnyebb lenne kommunikálni a megszorításokat, ha legalább valami minimális erőfeszítést látnánk arra, hogy kormányzati szinten is visszafogják a kiadásokat. Nem csak jól hangzó szólamok szintjén, hanem a gyakorlatban is.

Egyébként van ebben az országban bárki, aki elhinné, hogy a gazdaság tisztulni fog fog tíz százalék járulékcsökkentéstől? Egy fenét fog! Annál sokkal merészebbet kell lépni, olyat ami már üzenet értékű, ami megmozgatja a kis- és nagyvállalkozók fantáziáját. Persze komoly szaktudás, tapasztalat, és bizonyos fokú bátorság kell ahhoz, hogy befejezve a maszatolást, valaki végre hatékonyat lépjen és tiszta lappal kezdve építse újjá ezt az egész recsegő-ropogó, düledező rendszert. A pillanatnyi helyzetet nézve erre nem látok sok reményt.

Nagy Zoltán


Hogy csatlakozva a sóhivatalokról szóló tárgyhoz, a saját szakmánknál maradjak íme egy példa: Drosztkezelő Kht. Szerintem a taxiállomás a közút egy speciális része. A főváros építsen ki drosztokat, úgy, ahogy utakat, járdákat, parkolókat épít, a kerületek is építsenek ki drosztokat, mert egyrészt ez egy modern város elengedhetetlen tartozéka, másrészt nem engedhetik meg maguknak, hogy területükön a taxik szabálytalanul álljanak. A közútra vonatkozó szabályok pedig a taxiállomásokra is vonatkoznak. Akárcsak a buszmegállókra, a járdára, a forgalom elől elzárt területre, stb. Vajon van Buszmegálló Kezelő Kht? Forgalom Elől Elzárt Terület Kezelő Kht? Járda Kezelő Kht? A taxiállomásokat tervezze meg az, aki egyébként is felelős a közútra vonatkozó tervekért. Építse meg, aki egyébként is építi a közutat. A kiépített drosztokat ellenőrizze az, akinek a közúton egyéb feladatai is vannak (Rendőrség, Közterület Felügyelet, stb.)
Már többször írtunk róla: Budapestre csak az kaphat taxiengedélyt vagy kiterjesztést, akinek van drosztengedélye. Drosztengedélyt pedig csak az kaphat, akinek van Budapestre szóló taxiengedélye, vagy kiterjesztése. A két engedély tehát feltételezi egymás meglétét!
Nem kell drosztengedély, ha a műszaki vizsgával együtt a taxiengedély is ellenőrzésre kerül, nem kell drosztmatrica, hiszen a vizsga ténye ezt is igazolja. És hát bizony nem kellene külön iroda sem a hozzá tartozó infrastruktúrával, alkalmazottakkal, és sokmilliós költségvetéssel...
Elnézést kérek, ha fentiekkel megsértettem volna a Droszt Kht minden bizonnyal felelősségteljesen dolgozó vezetőit és alkalmazottait. Mindössze egy példát kívántam hozni az egyszerűsítés lehetőségeire. Ez a példa lehetett volna a sárga rendszám kérdése, a vállalkozói igazolványok cseréjével kapcsolatos hercehurca (TEAOR igen, TEAOR nem, mégis igen, mégis nem...), vagy akár a már régen tervezett, de eddig meg nem valósult „egyablakos" ügyintézés. És még sok-sok más is...

Hasznosnak bizonyult ez az információ?

Igen Nem