TAXICENTRUM

adobevallas

2008-11-02 18:34

Veszteséges vállalkozók

Az adózás rendjéről szóló törvény értelmében az adóhatóság az adóbevallásban közölt adatok kiegészítésére szólíthatja fel azokat a magánszemélyeket, köztük egyéni vállalkozókat, akiknek a bevallott jövedelme egymást követő két évben sem éri el a mindenkori minimálbért. A jövedelem tételes adózóknál jelentkezik konkrét számként, átalányadósoknál a bevétel 20%-a, mint vélelmezett jövedelem jelenik meg. Ahhoz, hogy e vélelmezett jövedelem elérje az idén érvényes minimálbér mértékét, a főállású taxis vállalkozónak 4.140.000 Ft éves bevétellel kellene rendelkeznie. Nyilván a legtöbb taxisnál ez irreális összeg, ezért aztán felmerülhet a kérdés, hogy a minimálbér alatti jövedelemnek számít-e az, ha ezt a bevételt valaki nem tudja elérni.

Az eddigi tapasztalatok alapján nem, ugyanis pontosan azért, mert vélelmezett összegről van szó, a vállalkozó ténylegesen realizálhat nagyobb jövedelmet is bevételéből, amennyiben hatékonyabban dolgozik, gépkocsija korszerű, keveset fogyaszt, nem szorul drága karbantartásra. Felmerült olyan kérdés is, hogy akkor ezt a többlet jövedelmet be kell-e vallani. Természetesen nem, hiszen átalányadó esetén csak a bevételeit tartja nyilván a vállalkozó, azt, hogy az alacsony költségei végett több marad a zsebében, legfeljebb érzékelheti. (Hozzáteszem, ez is csak a következő nagyobb kiadásig - mondjuk a legközelebbi autócseréig - van így...)

Tételes adózás esetén a vállalkozó dönti el, hogy mennyi jövedelmet „vesz ki" vállalkozásából. Nyilván legalább a minimálbért mindenki alkalmazza (főállású vállalkozóról van szó), hiszen a minimálbér után így is úgy is be kell fizetnie a járulékokat. Amennyiben viszont a vállalkozó bevallásában e felett a kivét felett veszteség mutatkozik, vagy még a minimálbért sem érvényesíti jövedelemként, az adóhatóság joggal kezdhet el gyanakodni. Főleg akkor, ha két egymást követő évben fordul elő ez az eset. Az adóhatóság ilyenkor felszólíthatja a vállalkozót, hogy egészítse ki a bevallását, melynek során egy több, mint 10 oldalas kérdéssorra kell válaszolni. Ebben alapvetően a rezsiköltségek, a megélhetés, a ruházkodással kapcsolatos kiadások, tisztálkodó- és tisztítószerekre költött összegek szerepeltek.

Ha a kiegészítő nyilatkozatban az adózó nem tudja megjelölni azt a forrást, amiből képes volt finanszírozni a vállalkozási veszteségét, az adóhatóság elrendelheti a bevallások utólagos ellenőrzését is. Ennek során az egyéni vállalkozói tevékenység könyvelését teljeskörűen átvizsgálják és megállapítják, hogy a bevallásban kimutatott vállalkozási veszteség valós, vagy sem. Több keresős családban élő adózóknál a család teljes jövedelmét veszik számításba. Az adóhatóság - ha csak nem irreálisan alacsony számokról van szó - általában elfogadja az adózó nyilatkozatát a megélhetési költségekről, valamint arról, hogy ezen költségeket a családi kasszából közösen fizetik. A rezsiköltségek tekintetében - amennyiben adózó nyilatkozatát nem fogadják el - a KSH-adatokból indulnak ki.

Ha bevétel-eltitkolást állapít meg a hatóság, akkor a bevételek és kiadások egyenlegét összevonandó jövedelemként kezeli és így adóztja. Például 3-4 évre visszamenőlegesen másfél millió forintos jövedelem vélelmezett eltitkolása esetén az alábbi szankciók várhatók: kb. 320 ezer forint személyi jövedelemadó különbözet, 120.000,- forint adóbírság, 260.000,- forint késedelmi pótlék és néhány ezer forint mulasztási bírság. Kivételes méltánylást érdemlő körülményként értékelhetik, ha az adózó terhére korábban mulasztás nem került megállapításra.

Következtetések:

  1. Az egyéni vállalkozónak minden esetben mérlegelnie kell, hogy vállakozási veszteség esetén is folytatja-e a tevékenységét, vagy megszünteti. Amennyiben folytatja, úgy tudnia kell, hogy a vesztesége minden esetben pénzügyi kiadást is jelent egyben, hiszen pénzforgalmi szemléletben kell könyvelni, ami annyit jelent, hogy csak egy olyan kasszából lehet kivenni pénzt, amiben van. Feltétlenül figyelembe kell venni tehát, hogy a veszteségnek valahonnan más irányból legyen tényleges fedezete (a „nagymama kölcsönadott ötmilliót a kisnyugdíjából" kezedetű magyarázatokat már nem nagyon méltányolják...).
  2. Minden esetben - amikor az adózó körülményei indokolják - meg kell próbálni az adóbírságra, késedelmi kamatra vonatkozóan méltányosságot, esetleg elengedést kérni, amennyiben ezek feltételei fennállnak, hiszen erre lehetősége és joga van az adózónak.
  3. Ezen felül - ha a kiszabott összegek súlyosan veszélyeztetik az adózó és a közeli hozzátartozóinak megélhetését - érdemes még fizetési könnyítési eljárásban adó, adóbírság, késedelmi kamat eltörlését, mérséklését kérni.

Nagy Zoltán

Hasznosnak bizonyult ez az információ?

Igen Nem