TAXICENTRUM

velemeny

2008-11-02 20:31

Büntetőország

Napról napra erősödik bennem az az érzés, hogy tulajdonképpen nem egy normális országban élek, hanem egy büntetőtáborban. Büntető-országban. Egy olyan országban, amelynek hétköznapjait teljesen áthatja saját polgárainak vegzálása, ahol a hatalom az isten és a pénz az ő szolgája. Nem tudok olyan helyre lépni, ahol ne ütköznék újabb és újabb „lenyúlásokba".

Büntetnek a fizető parkolóban, ha nem veszek parkolójegyet. Ez mondjuk, hogy rendben van (persze nem egészen, de az egy másik értekezés témája lehet). De egyáltalán nincs rendben, hogy büntetnek, ha két percet kések, ha elmentem jegyet venni, és mint nemrég kiderült büntetnek akkor is, ha teljesen szabályos voltam, sőt még az is előfordulhat, hogy nem is jártam azon a környéken. Manipulálják azt a számítógépes rendszert, amelynek manipulálhatatlanságát a bíróság minden kétséget kizáró bizonyítéknak tekinti. Arról már nem is beszélve, hogy a beszedett díjak és büntetések elenyésző része kerül a tulajdonos önkormányzatokhoz, a bevétel és a haszon túlnyomó többsége a szerződött vállalkozókat gazdagítja, akik közül - biztosan véletlenül - politikus-rokonokat is találhatunk. Számomra egyenesen rejtély, hogy ez az állapot hogy maradhat fenn éveken keresztül...

Büntetnek, ha a buszon, villamoson, metrón nem veszek jegyet. Nagyon helyes, aki utazik, fizessen. De az már egyáltalán nem helyes, hogy ezt az ellenőrzést sokszor olyan kritikán aluli módszerekkel, tanulatlan, modortalan ápolatlan és büdös ellenőrökkel végeztetik, akiket legszívesebben nagy ívben elkerülnék már csak a látványa és a szaga miatt is.

Büntetnek a közlekedési szabálysértések elkövetése miatt. Helyes, az utakon legyen rend. A nulla tolerancia és az objektív felelősség elve minden tisztességesen közlekedő érdekeit védi, támogatandó, jó ötlet. Vagyis az lenne, ha tényleg azt jelentené, ami a célja. Mármint, hogy rászorítsa a közlekedőket - akár büntetésekkel, jogosítvány-megvonással, büntetőpontokkal a helyes viselkedésre. Nem ezt teszi. Látványosan egyetlen cél érdekében született, ez pedig a pénzbehajtás. Nem érdekes, ki vezette az autót, a tulajdonos, az üzembentartó fizessen. Ha fizet, nem firtatja senki, hogy tulajdonképpen ki is az, aki a szabálysértést ténylegesen elkövette. Kit érdekel itt a büntetés igazi lényege, a nevelő célzat, vagy a visszatartó erő. Befizette, kész. A pénz bejött, a többi nem érdekes...

Büntetnek, ha gyorsan hajtok. Helyes, nem kell száguldozni, mert az balesetveszélyes. Ám a véletlenül, indokolatlanul kint felejtett 30-as sebességkorlátozó táblánál már negyvennel sem mehetek anélkül, hogy ne kockáztassak minimum harmincezer forintos büntetést. Csak egy példa: a közelmúltban a 6-os úton közlekedtem, ahol jelenleg burkolat-felújítási munkák folynak. Annak rendje és módja szerint kitáblázták útépítés, útszűkület és 30-as sebességkorlátozó táblákkal az egész területet. Ott is, ahol éppen aszfaltoztak, emiatt a váltakozó irányú forgalmat jelzőlámpával vagy táblával irányították, és ott is, ahol hosszú kilométereken keresztül nyílegyenesen futott az elkészült, vadonatúj, széles aszfaltcsík...

Nem vettem matricát az autópályán, büntetést fizetek. Rendben van, így szól a rendelet. (egészen persze ez sincs rendben, mert véleményem szerint akár baleset-megelőzési, akár környezetvédelmi célból inkább szorgalmazni kellene az autópályán való haladást, nem pénzt kérni érte, de ez megint csak nem jelen cikk témája...) maradjunk tehát abban, hogy fizetünk. Ám, ha véletlenül elírtuk a rendszámot, „adminisztrációs költséget" fizettetnek, hogy a hibát helyrehozzuk. Nem tévedhetünk egyetlen betűt sem. Ha tévedtünk: büntetés. Mármint itt lenn. „Odafönn" milliárdos károkat is lehet okozni mindenféle szankció nélkül...

Büntetéssel fenyegetnek, ha szlovák rendszám van az autómon (nincsen, csak a példa kedvéért mondom...). Pedig Szlovákiában olcsóbb az autó, olcsóbb az üzembe helyezés, kevesebb az adó, alacsonyabbak a biztosítási díjak, és az esetleges javításokért is kevesebbet kell fizetni. A mai ember ezeknek tudatában racionális döntést hoz, és ott vásárol autót magának, ahol ezt kevesebb befektetéssel teheti meg. Hogy úgy mondjam, a józan esze lép működésbe. Nem úgy a hatalom képviselőinél, akik is ahelyett, hogy elgondolkoznának, hogy miért megy a magyar ember a nemrég még erősen lesajnált Szlovákiába autót venni, a legegyszerűbb megoldást választják: büntetnek. Ahelyett, hogy olyan körülményeket teremtenének, amitől a polgár inkább itthon költené a pénzt és fizetné az adót...

A napokban kézbesítik a vállalkozóknak az iparűzési adó folyószámlákat és a fizetendő adóelőlegekről szóló fizetési meghagyást. Jómagam olyan határozatot kaptam, amelyben közlik, hogy határidőre fizessek meg nulla forint adót, ellenesetben bírság és büntetés jár. Ezt a nulla forintos fizetési meghagyást egy tértivevényes ajánlott levélben küldi el az „ésszerűsített adminisztrációval" rendelkező hatóság, tehát neki a legszerényebb számítások szerint is három-négyszáz forintjába kerül az, hogy beszedjen tőlem nulla forintot. Aztán szorozzuk meg ezt a számot a kiküldött levelek számával (jómagam egy egyesület képviselőjeként kaptam ezt a határozatot, és az egyesületek túlnyomó többsége - vállalkozási tevékenység híján - nem fizet iparűzési adót, tehát szintén nulla forintról kap határozatot), becslésem szerint sokmilliós összeg az a költség, amit a hatóság elherdál, és nem az van büntetve, aki ezt a pazarlást engedélyezte, hanem én, ha nem fizetem be a nulla forint adómat...

Értesítő - és mily ismerős: büntetéssel fenyegető - levelet kapott sok vállalkozó, mely szerint nem teljesítette NYENYI bevallását. Ma már a nyugdíjasok is kapnak ilyen értesítőt, mert ők is fizetnek vállalkozási tevékenységük után nyugdíjjárulékot (ami már önmagában is egy agyrém...). A nyugdíjas vállalkozó e bevallása eredményeként vállalkozói jövedelme fél százalékát kaphatja meg nyugdíjemelésként, ha kéri. (a mi szakmánkban dolgozó nyugdíjas kollégák átlagos jövedelme alapján ez a nyugdíjemelés a havi száz forintot sem közelíti meg...) Ezzel az egész NYENYI dologgal két baj is van. Egyrészt olyan adatok alapján készül a bevallás, ami a vállalkozó adó- ill. járulékbevallásában szerepel, tehát a hatóság rendelkezésére áll. Csak kellene egy ügyes kis program, vagy meg kellene nyomni néhány billentyűt, de hát azzal dolog van; egyszerűbb a vállalkozói rétegre egy újabb bevallás terhét rárakni. A nyugdíjasok esetén meg még felháborítóbb a dolog, ugyanis ha a nyugdíj melletti vállalkozó úgy dönt, hogy nem kívánja igénybe venni ezt a megalázóan alacsony nyugdíjemelést, tehát nem kéri (tényleg: miért is kell ezt külön kérni...?), akkor az ő NYENYI bevallása nemcsak hogy felesleges, de teljesen értelmetlen is, ugyanis semmi olyan plusz információt nem szolgáltat a társadalombiztosítási hatóság részére, amit az bármire fel tudna használni.
Térjünk át szűkebb szakmánk, a taxizás területére. Itt is van ám büntetés gazdagon. Például beállok a taxidrosztra, és gyorsan beszaladok egy vendéglátóhelyre, vagy irodaházba, mert rámjött a szükség. Mire visszatérek, mindössze 5-6 perc múlva, már ott fityeg a szélvédőmön a büntető határozat. Pedig ezért a taxiállomásért nem kevés éves díjat fizetek. Ami már önmagában is egy büntetés...

Elkövettem valami vitatott dolgot taxitársaságomnál: büntetés. Vagy vállalom a letiltást, vagy megváltom pénzbüntetéssel. Igen, kell a rend, kell a szigor, de néha már túlzottnak érzem...

Kések az adóbevallásommal, vagy hibásan küldöm be: büntetés. Itt azonban az objektivitás kedvéért tegyünk egy kis kitérőt. Úgy vettem észre ugyanis, hogy éppen az egyik legutáltabb hatóság, az adóhivatal sokkal korrektebben kezeli ezt a kérdést, mint más hatóságok. Először figyelmeztető levelet, vagy e-mailt küld, vélve hogy a vállalkozó figyelmetlenségből elmulasztotta kötelezettségét, később esetleg még egy - immár hivatalosabb - felszólítást a bevallás pótlására való felhívással, és csak ennek eredménytelensége után szabja ki a pénzbüntetést. Legalább is az általam tapasztalt utóbbi esetekben. Bízzunk benne, hogy ez az eljárás, amelynél elsősorban a jóhiszemű tévedést és nem a csalási szándékot feltételezik az emberekről, és ahol nem azonnal a büntetéssel való fenyegetés az első, lassan-lassan elterjed ebben az országban...

oli

Hasznosnak bizonyult ez az információ?

Igen Nem