TAXICENTRUM

velemeny

2009-01-24 11:39

Kegyetlen év jön — Hogy tudjuk túlélni?

Ma már közhely, hogy 2009 kegyetlenül nehéz év lesz. Nem kétséges: rosszabbul fogunk élni, mint tavaly...

Magyarországon, az elmúlt években a megtakarítások helyett a belső fogyasztás növelését szorgalmazták, ami olyan mértékűvé vált, hogy csak az államadósság növelésével lehetett finanszírozni. A lakosság pedig megtakarítások helyett adósságba verte magát. Mivel a forint alapkamata magasan maradt, a lakosság idegen fizetőeszközben, főleg euróban és svájci frankban adósodott el. Ami nem volna baj, de ekkor talált bennünket telibe a globális pénzügyi válság.

A magyar államnak egyes szakértők szerint nincs más lehetősége, mint tovább csökkenteni az állami kiadásokat, ami persze a gazdaság visszaesését fogja erősíteni, de nem tűnt el még a veszélye az állam pénzügyi csődjének sem. Nem maradt más, drasztikusan át kell alakítani azt a gazdasági szerkezetet, amely nem csillapuló éhséggel nyeli el a pénzünket: meg kell reformálni az egészségügyi rendszert, az önkormányzati rendszert, az oktatási rendszert, az adózást, a társadalombiztosítást, bla, bla, bla: a könyökünkön jön már ki a sok észosztás. Na de mi lesz közben konkrétan velünk?

Kerüld el a munkanélküliséget

Mostanában egyre több kollégától hallom, hogy olyan rosszul megy a taxi, hogy valami más után néz, elmegy portásnak, biztonsági őrnek, karbantartónak, vagy bármilyen más alkalmazottnak, sőt, akár munkanélküli segélyre is, mert az legalább biztos pénz. Jelentem, nem! Ma Magyarországon - és valószínűleg az egész „modern világ" keretein belül - alkalmazottnak lenni nem életbiztosítás! Tömeges leépítések, elbocsátások vannak, biztosan te is hallottad hírét. A magyar gazdaságot és társadalmat jelenleg a munkanélküliség gyors növekedése fenyegeti leginkább. Sokkal több embernek kell ellátást folyósítani, sokkal több embert ér súlyos megélhetési és önértékelési trauma, mint eddig bármikor. Te azonban még nem tartasz itt, hiszen vállalkozó vagy! Hozz ki ebből a legtöbbet, és ne is gondolkodj máson. Naponta néhány fuvar még a legrosszabb időkben is akad, az ebből eredő bevétel pedig túlsegít a nehéz időszakon. Ne tedd ki magad a munkanélküliség veszélyének, mert onnan legtöbbször már csak lefelé vezet az út...

Kerüld el a jövedelemcsökkenést.

Na persze, könnyű azt mondani! De ha nem jön utas? Ha az állandó fuvarok megszűnnek? Közben meg minden drágább lesz? Na erre válaszolj, nagyokos! Régi igazság, hogy a jövedelmet kétféleképpen lehet növelni, vagy nehezebb időkben akár csak szinten tartani, Egyrészt növelni kell a bevételt, másrészt csökkenteni kell a kiadásokat. Ha jól megvizsgálod anyagi helyzetedet, biztosan mind a kettőben találsz tartalékot. Nem tudnál például minden nap egy félórával többet dolgozni? Tudom, hogy már így is sok, de hát végül is a te megélhetésedről van szó! Napi fél óra többlet, az huszonnégy munkanappal számolva havonta 12 óra. Megnőtt a munkanapok száma eggyel, anélkül, hogy a pihenőnapodat feláldoztad volna (Mert pihenésre nagy szükséged van - beteg taxis nem szállít utast. Hát még a halott...) Vagy a másik: biztos, hogy a megfelelő időpontban dolgozol? Ha eddig reggel nyolckor kezdtél, próbálj meg hatkor kezdeni. Akkor még nem olyan idegbeteg a forgalom, könnyebb a címeket időben elérni. Minden társaságnál vannak olyan időszakok, amikor kevés a taxi. Minden társaságnál vannak eladott, vagy lemondott címek. A mai helyzetben szerintem ez nagy luxus. Inkább gurulj rá messzebbről, de mindenáron teljesítsd a megrendelést. Neked is jó lesz és társaságod presztizsét is emeled vele.

A kiadások csökkentése már érzékenyebb téma. Semmiképpen nem okozhatja vállalkozásod biztonságának gyengülését, tehát a munkaeszköz mindig legyen tökéletesen rendben. Ugyanakkor úgy vállalkozásodban, mint otthon azért körülnézhetsz kiadáscsökkentés okán. Biztos hogy kell az az új plazmatévé? Biztos, hogy elengedhetetlen az a napi egy-két-három sör? Biztos, hogy 25 fokra kell fűteni a lakást? Amikor vásárolni mész, előtte gondolkodj el: feltétlenül szükségem van erre a legújabb telefonra, vagy más elektromos kütyüre? Nem, egyáltalán nem akarlak a kőkorszakba visszakényszeríteni, de lásd be: baromira túlbonyolítottuk az életünket, munkánkat és magánéletünket egyaránt.

Kerüld el a stresszt

Na, megint egy okosság! - mondhatod. Hogy a fenébe kerüljem el a stresszt, amikor szétvet az ideg! Nem jön egy rohadt utas már két órája, a befizetendő csekkek égetik a zsebemet, az asszony is állandóan kevesli a kajapénzt... Azt sem tudom, miből fogom az autót levizsgáztatni, a kocsicserére meg már nem is gondolhatok... Hát hogy ne legyek ideges?

Mondhatnám, hogy igazad van, de nem mondom! Ugyanis nincs igazad! A stresszt nem a körülmények hozzák létre, hanem a körülményekre adott válaszod. Nincs stresszhelyzet, hanem stresszreakció van. Az utas lehet, hogy akkor sem jön, az asszony akkor is kárálni fog, és azok a csekkek akkor is ott lesznek a zsebedben, ha nem idegeskedsz. Viszont hűvös fejjel jobban át tudod gondolni a lehetőségeidet, és egyszerűen jobb válaszok érkeznek a tudatalattidból a problémákra. Amelyek lehet, hogy nem is problémák, csak megoldandó helyzetek. Engedd meg, hogy erre felhozzak egy példát: egyik kollégám, nevezzük Bélának (nem így hívják), folyamatos pánikhelyzetben volt hónapok óta, mert az adóhivatal már végrehajtással fenyegette. Egymillió-kettőszázezer forintos köztartozást halmozott fel néhány év alatt, és állandóan attól rettegett, hogy lefoglalják az autóját, és akkor még dolgozni sem tud majd, még a családja napi megélhetése is veszélybe kerül. Nem tudott szabadulni a félelemtől, hogy mi lesz így velük. Hülyébbnél hülyébb ötletek jutottak eszébe a görcsös igyekezettől, napi húsz órákat dolgozott, vérvörös fejjel dühösen csapkodott és káromkodott, ha nem ő kapott meg egy fuvart hosszas várakozás után, elhanyagolta magát, ezért aztán olyan mértékben kezdett testileg is leépülni, hogy azt már utasai is észrevették. Még kevesebb fuvarja lett, barátai is kezdték kerülni. Nekem egy különösen lehangolt pillanatában azt is elárulta, hogy már az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja... Mi a gond? - kérdeztem. A másfél milliós tartozás - válaszolta, és majdnem megölt a tekintetével, amikor azt válaszoltam: - de hiszen az csak pénz! Az nem probléma! Az egy helyzet, amit meg kell oldani. Aztán egy nyugodtabb pillanatában bementünk az adóhivatalba, felderíteni, hogy mik a lehetőségek. Kiderült, hogy a tartozás nagyobbik része késedelmi kamat. Annak az elengedését lehet kérelmezni. Kiderült továbbá, hogy egy évekkel ezelőtti hibás bevallása nyomán olyan tartozások is keletkeztek, amelyeket lehetett önellenőrzéssel módosítani. A végeredmény az lett, hogy a teljes tartozásának mindössze 38%-át kellett ténylegesen befizetnie, amelyet egy jószándékú rokona rögtön meg is előlegezett neki. A helyzet okozta tehát a stresszt? Nem, hiszen azt meg lehetett oldani. A helyzet miatti folyamatos aggódása okozta a stresszt - amibe kishíján belehalt... Erről a témáról még órák hosszat tudnék írni, úgy hogy csak egy tanácsot fogadj meg: ha helyzet van, ha probléma van, ha gond van, ne idegeskedj. Állj meg, lépj egy lépést hátra és próbáld meg higgadtan elemezni a lehetőségeket. Ez a módszer bizonyítottan működik...

-oli-

Hasznosnak bizonyult ez az információ?

Igen Nem